A Chios-sziget kristálytiszta vizű tengerpartja, valamint gazdag történelmi és kulturális hagyatéka csak két dolog azok közül, amik egyedülállóvá teszik ezt a mesés szigetet, amely az Égei-szigetcsoport keleti oldalán, Kis-Ázsia partjaihoz nagyon közel helyezkedik el. Chios jellegzetes, korabeli építészeti stílusban megálmodott apró házai, gyönyörű, virágokkal borított hegyei és völgyei, homokos és sziklás tengerpartjai, és a világon egyedülálló „Chios könnyeinek” nevezett gyanta-aroma, a masztix formálják a szigetről kialakult képet. A látogatók a természeti szépségek és a szemgyönyörködtető épületek miatt is mindig szívesen térnek ide vissza.
Chios egyik kiemelkedő látványossága Mastihohoria, a masztix-termelő falu. Építészete eltér a többi középkori faluétól, emiatt kiemelt figyelmet élvez. A sziget műemlékei gyakorlatilag a sziget teljes történetét bemutatják. A vár, a Régészeti és a Bizánci Múzeum, a Korais Könyvtár mind-mind figyelemre méltó látnivalók. A szigeten találunk egy érdekes, sziklatetőre épült falut is, Aghio Gala-t. A falu neve tejes vizet jelent, és a templom előtt épülő cseppkő csepegéséről lett elnevezve.
Aki rászánja az időt egy sziget körüli túrára, annak pompás látványban lehet része: gazdagon csipkézett sziklás partszakaszok, egész évben zöldellő fenyvesek, végtelen masztix fa ültetvények és folyóvizek váltogatják egymást, bármerre is járunk a szigeten.
Aranyszínű partok, tarka kavicsok, furcsán görbülő sziklák és az azúrkék tenger: ez Chios, az Égei-tenger paradicsoma. A szigeten minden strand gyönyörű, de a legnépszerűbb talán a sekély, és emiatt melegebb vízű Karfas, ami különösen alkalmas a kisgyermekes családok számára. További különleges fürdőhelyek is vannak Chioson, például a fehér kavicsos Daskalopetra strand, és az Emborios, melyet épp ellenkezőleg, kerek fekete kavicsok borítanak.
Emborios városa az ókorban kereskedelmi központként működött, és már Kr. e. 3000-ben is laktak itt az ásatások tanúságai szerint. A faluhoz közeli legmeghatározóbb strand a Mavra Voila, nevét a strandot borító számtalan apró fekete kavicsról kapta, amelyek a ma már nem aktív Psaronas vulkán működése következtében keletkeztek annak idején.
